Same as…

Same as…

A bejegyzés képe január végén készült. És ezzel semmi baj sincsen, hiszen nem kötelező a social oldalainkon az éppen adott pillanatot megosztani. A gond azzal van, hogy egy képből/bejegyzésből szűrnek le emberek következtetéseket a másik személyiségéről.

Velem már számtalanszor megtörtént, hogy valamilyen gondolatom vagy tárgyam előbb megvolt, mint másnak. Már a gimiben is, amikor még nem volt divat a social mediaban megosztani mindenünket. Nem mutogattam rögtön a szerzeményeimet mindenkinek, nem éreztem úgy, hogy ez szükséges lenne. Aztán, amikor egy barátnőm beszerezte az adott tárgyat (ami most teljesen mindegy, hogy mi volt), rögtön megmutatta mindenkinek és ő volt a ‘menő’. Sőt, alapból menőbb lánynak számított a többiek szemében, mert sokkal nyíltabb volt. És milyen érdekes: emiatt úgy gondolták, hogy a tárgyak és az ötletek mind tőle származnak.

Valamiért így vannak kódolva az emberek: amikor valakinek több a barátja, a követője és népszerűbb, akkor biztos, hogy ő az eredeti. Holott bele sem gondolnak abba, hogy léteznek hasonló típusú és ízlésű emberek. A gimis barátnőm is hasonló dolgokat szeretett mint én, ezért engem soha nem zavart, ha megvett valamit, amit nálam látott. Ami rosszul esett az az emberek reakciója, főleg úgy, hogy szimplán a látottak után alakítottak ki egy képet. Rögtön kezdődik az összehasonlítás és a rosszindulat, főleg manapság az interneten.

Nincs a Földön olyan ember, aki teljes egészében eredeti. Mindenki ötleteket gyűjt/talál, inspirálódik, befolyásolva van a social media és a reklámok által, akár tudat alatt is. Lehet, hogy elkészítesz egy képet, aminek az előzménye az, hogy láttál hónapokkal ezelőtt egy posztot, ami beférkőzött a tudatalattidba, így hasonló lesz a végeredmény. Velem már megesett ez. Sőt, olyat is láttam, hogy valaki (nagyobb követőszámmal) reprodukált egy olyasmi képet, mint az én posztom. És ez zavart? Nem! Mert attól még benne van ő saját maga is a képben, soha nem lesz teljesen ugyanaz a végeredmény. Ezt egyébként Lydia Millen nagyon jól megfogalmazta a videójában

Furcsa tőlem hallani azt, hogy nem osztom meg sok szerzeményemet és ötletemet, hiszen blogot vezetek, aminek ez is a lényege. Sajnos kevés az időm, még, ha el is jutok odáig, hogy befotózzam, akkor is rengeteg idő eltelik, mire posztolok is. Addigra már 5 másik embernél látok hasonló style-t és félek kitenni, hiába tudom, hogy mikor készült vagy mikor vettem. Az instagramomat is, amikor elkezdtem pár évvel ezelőtt, a fehér-fekete színek köré építettem fel, majd időhiány miatt már nem tudtam erre mindig figyelni. Jöttek a random, nem összeillő színek, ami nem igazán tetszett és elhatároztam, hogy visszatérek a kezdetekhez. (Erről írtam itt). Mostanában a természetes zöld színek és a bézs árnyalatai tetszenek még, amik már megjelentek pár posztomnál és úgy veszem észre, hogy másoknál is. Ezzel semmi gond sincs, hiszen vannak időszakos trendek, amiket mindenki magáévá tesz.

Én el tudom fogadni azt, hogy vannak hasonló stílusú emberek, nem gondolkozok azon, hogy vajon ki mikor vett meg egy cipőt vagy táskát, mert magamból kiindulva tudom azt, hogy azért, mert egy posztban megmutatta valamikor, attól még lehet hónapokkal előtte már a tulajdonába került. Sőt, ha belegondolunk nálunk még mindig nem olyan hatalmas a választék a boltok tekintetében, minden szezonban hasonló dolgokat vesznek a hasonló ízlésű emberek. És lehet, hogy valaki készít egy posztot, amiről azt hiszi, hogy ilyet még nem látott senki, aztán ő maga is meglepődik, ha szembe jön vele egy hasonló a világ másik oldaláról. Ahogy a mondás is tartja: ‘nincs új a nap alatt’. Ezért soha nem is mennék bele egy olyan vitába, hogy vajon kitől származik egy adott ötlet, hiszen tisztában vagyok a fent leírtakkal. A való életben jobban nyomon tudja követni az eredetiséget az ember (mint a gimis sztorimnál), de az interneten, ahol semmit nem tudunk a másikról, hatalmas felelőtlenség kikiáltani magunkat egyedinek, a másikat pedig copynak.

u.i.: Amikor egy influencer megoszt valamit, azzal a céllal, hogy a követők is beszerezhessék az adott terméket, az végképp nem a másolás kategória. Különben miért osztja meg? Egyébként soha nem értettem a barátnőim kérdéseit sem (‘Nem baj, ha én is megveszem ezt vagy azt?’), miután megkérdezték, hogy mit hol vettem. Ilyenkor magából indul ki az ember? Mert engem soha nem zavart, szívesen megmondtam mi honnan van és nem zavart, ha hasonlóak a dolgaink. Ettől én nem vagyok kevésbé egyedi.

Leave a Reply

Your email address will not be published.